A magyar óriás nyúl a baranyai óriás nyúl őse, teste hosszú, erős, hengeres, terjedelmes. Teszthossza 50-60 cm-re tehető, fülük hossza 15-17 cm.
A magyar óriásnyúl túlélte a II. világháborút is, és az 1950-es, 60-as évektől népszerűsége növekedni kezdett, egyre jobban kezdett elterjedni a tenyésztők körében. Ennek eredményeként Kispesten, Salgótarjánban, és Pécsen jött össze a magyar óriásnyúl-tenyésztők többsége, de természetesen az ország egyéb pontjain is voltak nagy számú tenyésztési csoportok.
A magyar óriásnyúl, védett őshonos állataink közül – néhány galambfajta kivételével – a legrövidebb történelemre tekint vissza. A magyar óriásnyúl: a belga és a német óriásnyúl magyar változata. A kistenyésztők, és az ún. magyar belgák kitenyésztői innentől kezdve már ragaszkodtak a magyar óriásnyúl elnevezéshez, ami a mai napig megmaradt.